A szedés idejét több tényező befolyásolja, elsősorban az érettség állapota.
Friss fogyasztásnál általában a mély, vörös színű és kemény húsú paradicsom a kedvelt, befőzésre, feldolgozásra alkalmasabbak a puhult húsú és sötét vörös színű bogyók. A paradicsom utóérő gyümölcs, mint az alma és a körte, utóérése alatt számos belső változás történik a bogyókban.
A paradicsomnövény fajtától és termesztési viszonyaitól függően a magvetést követő 60–90. napon hozza meg első terméseit. Az optimális éréshez 18–24 ºC közötti hőmérséklet szükséges, 13 ºC alatt az érés lassú, 9–10 ºC alatt a folyamat leáll. A magas hőmérséklet sem kedvező az érésre: 32 °C fok felett a piros színt adó likopin termelődése leáll, emiatt az egyébként piros színű termések sárgás színt nyernek el. 40 °C felett pedig a termés színeződése gátolt, elmarad, a bogyók zöldek maradnak.
A paradicsom érése két szakaszban történik. Az elsőben, a bogyók növekedésének időszakában halmozódnak fel bennük a későbbi fejlődésükhöz szükséges anyagok, és a bogyók elérik a teljes méretüket (nagyságukat).
A második szakasz a tulajdonképpeni érési időszak, a termés mérete már nem gyarapodik, ellenben belső változáson megy át, a felhalmozott anyagokból kialakul végleges összetétele. A keményítő, a cellulóz és a pektin molekulák egyszerűbb vegyületekre bomlanak, a paradicsom édesedik, íze harmonikussá, a fajtára jellemzővé válik, eléri végleges ízét és zamatát.
Az érett stádiumban, amikor a bogyó felülete teljesen beszínesedik, a paradicsom savtartalma (almasav és citromsav) fokozatosan lecsökken és ezzel egy időben megtörténik a cukortartalom fokozatos növekedése, gyümölcscukor és szőlőcukor molekulák keletkeznek. Ezt a belső változást követi a C-vitamin tartalom emelkedése is. A bogyók cukortartalma részben genetikailag meghatározott, fajtajelleg, de befolyásolják a növény nevelési körülményei is. A megfelelő kálium ellátás a cukortartalmat növeli.
A leszedett paradicsombogyóban az utóérés alatt a cukor tartalom már nem nő, ellenkezőleg, fokozatosan csökken, mint energiaforrás, felhasználódik. Az utóérés alatti savcsökkenés bár tekinthető kedvezőnek is, de megbomlik a sav-cukor arány, ami a fajta jellegzetes ízét, aromáját megváltoztatja, „kiüresedik” az íze.
Az idei rendkívüli meleg, 40 °C-t tartósan meghaladó hőmérséklet a bogyók érését lassította, esetenként leállította, amit sok hobbikertész észlelt, illetve feltételezett. Ennek ismeretében érdemes megfontolni a nyári árnyékolási lehetőségek kialakítását, segítségükkel – a napégés megelőzésével és az extrém magas hőmérséklet csökkentésével – kedvezőbb körülmények biztosíthatók a paradicsom növények számára. Úgy tűnik, a jövőben árnyékolás nélkül sikeres paradicsom termesztés nem lesz kivitelezhető.