Minden növény akkor terem sokat, ha a nevelési feltételek megegyeznek a növény igényeivel. Ahhoz, hogy sok uborkát szüreteljünk kertünkben, ismerni kell az uborka termesztési igényeit, azt lehetőség szerint teljesíteni is.
Az uborka magok optimális csírázásához 20-25 °C a megfelelő, a legalacsonyabb szükséges hőmérséklet a 15 °C. Ennél alacsonyabb hőmérsékletű talajban a csírázásuk leáll, a magvak elpusztulnak. Az uborka növény növekedése és terméseinek fejlődéséhez a 18-30 °C az optimális. Az alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet már lelassítja, leállítja az uborka növény növekedését, az uborkák fejlődését.
Az uborka hosszú indát nevelő növény, azon helyezkednek el nagyméretű, laza szövetű, szőrös levelei, és levélnyelek tövében képződnek virágai. Uborka köztudottan nagy vízigényű, talajának nem szabad kiszáradnia. Sekélyen képezi gyökereit. Laza, jó szerkezetű, tápanyagban gazdag talajt kedvel. Ültetéstől a növény lebontásáig rendszeres trágyázást, tápanyagpótlást igényel, hamar feléli a földjében lévő tápanyagot. Nitrogénre folyamatosan, virágzástól kezdve pedig sok káliumra van szüksége a termések egészséges növekedéséhez. Szerves trágyával igényei harmonikusan kielégíthetők.
Uborka növényeken kétféle virág fejlődik: a HÍMVIRÁGOK, azaz porzó virágok, ezekben képződik a megtermékenyítéshez szükséges virágpor. Külön virágban, a NŐ (TERMŐ) VIRÁGBAN fejlődik a bibe, abból alakul ki megtermékenyítés után a termés. Csak nővirágokból lesz termés.
Az uborka fajták között nagy különbség van a hím és nővirágok arányában, azok számában. A régebbi, hagyományos uborka fajták, az úgynevezett KEVERT VIRÁGÚAK csoportjába tartoznak. Ezek növényein hím és nővirágok vegyesen fordulnak elő, és általában több a hímvirág. Ide tartozó fajtáknál, mivel a nővirágok száma kevés, az uborka termések száma is alacsony lesz, a termés mennyisége szintén. Néhány, ebbe a csoportba tartozó fajta: Delicatess, Szenzáció, Marketmore, Párizsi Fürtös, Kínai kígyóuborka stb.
Az újabb nemesítésű fajták már a TÚLNYOMÓAN NŐVIRÁGÚAK csoportjába tartoznak. Hajtásaikon fejlődő virágok többsége nővirág, azaz termő virág, a porzó hímvirágok száma csekély. Ezek a fajták bőtermők, különösen, ha a növények termesztési igényeit teljesítik. Jellemzően hibrid fajták, ezt mutatja nevük melletti F1 jelölés. Például: Excelsior, Háros F1, Joker F1, Levina F1, Mohikán F1, Perez F1, Ramzes F1 stb.
TISZTÁN NŐVIRÁGÚ fajtákat is nemesítettek már, elsősorban hajtatásra és nagybani termesztésre. Beporzás nélkül is képesek bő termésképzésre, őket nevezik partenokarp fajtáknak.
Az uborka termések a levelek tövében, a szárcsomóknál (nódusz) alakulnak ki. Az új bőtermő fajtákra jellemző, hogy minden levél tövében nő legalább egy uborka termés, de már forgalomban vannak a levelenként csoportosan termést fejlesztő, csokrosan termő fajták is.
Az egyes fajták virágzásbiológia tulajdonsága a magokat tartalmazó kiszerelés csomagolásán fel van tüntetve, olvasható. Azok a fajták, amelyek nem tartalmaznak ilyen információt, azok a kevert virágúak csoportjába tartoznak. Míg a túlnyomóan vagy tisztán nővirágú tulajdonságot a fajta jellemzésében minden esetben feltüntetik, hiszen ez egy lényeges, magas minőséget képviselő, értékes tulajdonság, ez biztosítja a bőséges uborka terméshozamot. A nővirágú fajtákból kevesebb növényről is több uborka termés szüretelhető, mint a hagyományos fajtákból, ennek megfelelően magjaiknak ára magasabb. A nővirágú fajták értékét növeli, hogy közöttük számos, az uborka betegségekkel (peronoszpóra, lisztharmat, mézgásodás, uborka-mozaik vírus stb.) szembeni rezisztenciával vagy toleranciával rendelkező fajta is található. Az egyben ellenálló és bőtermő fajták bár drágábbak, de biztonsággal termeszthetők, és kevesebb gondozás mellett, permetezések nélkül is ontják terméseiket. Magvásárlás előtt érdemes alaposan tanulmányozni a fajtaválasztékot!
