Az imádkozó sáskák, más néven ájtatos manók (Mantis religiosa) petecsomói, kokonjai számos helyen előfordulnak környezetünkben, fákon, bokrok vesszőin, de épületek falán, kerítéseken, köveken is megtalálhatóak.
A petecsomók barna, egyenetlen felszínű 1-2 cm nagyságot is elérő, szabálytalan alakú képletek, erősen rögzítve a felszínre. Előfordul, hogy tűzifával vagy telelésre bevitt növényekkel is bekerülnek fedett helyre, ahol a temperált melegben a lárvák fejlődése megindul, és még télen kibújnak, majd szétmásznak a kokonból.
Az ájtatos manók kifejezetten nagyméretű rovarok, bár nevükben a sáska elnevezés szerepel, nem tartoznak a sáskafélékhez. Kifejlett egyedei 4-7 cm hosszúak. A nőstények a nagyobbak, a hímpéldányok 2-3 cm-rel kisebbek. Színük zöld vagy világosbarna, színük nincs kapcsolatban az elfogyasztott táplálékkal. Mindkét szín tökéletes rejtőzködést biztosít számukra. Nevüket első pár lábaiknak sajátos tartásából kapták, pihenő állapotban úgy néznek ki, mintha imádkoznának. Védett rovarok, eszmei értékük 5000 Ft.
Ragadozó, hasznos rovarok, fő táplálékaik a kisebb nagyobb repülő rovarok. Kertekben élő számos rovarkártevőt is megfognak, jelentősen csökkentik létszámukat. Zsákmányuk megszerzésében a fogó lábbá módosult első pár lábuk fontos szerepet játszik. Kézszerűen használják, nagyméretűek és erősen fogazottak, a megfogott rovar nem tud menekülni. Erős rágó szájszervükkel gyorsan elfogyasztják prédájukat. Kifejlett egyedei, bár szárnyakkal rendelkeznek, nem jó repülők, inkább ugrálnak a növények felszínén. Nagyétkűek, számos rovarkártevőt eltakarítanak a kertekben is. Napos, száraz, bokros, füves, nyílt, déli fekvésű, meleg területeken gyakoriak. Nagyon jól rejtőzködnek, hosszú ideig képesek mozdulatlanul pihenni a növényeken, közben figyelik áldozatukat.
A hím és nőstény egyedek formára hasonlóak, a nőstények nagyobbak, és nyár végén, amikor a petéiket nevelik testükben, potrohuk megdagad, duzzadt, aljzatra lógó. Évente egy nemzedékük fejlődik, nyár végére jelennek meg a kifejlett imágók, ebben az időben találkozhatunk gyakrabban velük. A párosodás nyár végén történik, majd ősszel rakják le kissé szabálytalan alakú, világos barna színű petecsomóikat a nőstények. A peték szabadban telelnek, állják a hideget, és a tavaszi felmelegedéssel bújnak elő tömegével a kis imádkozó sáska lárvák. Alakjuk, kinézetük a kifejlett sáskákhoz hasonló, azoknál kisebbek, 1-2 cm-esek csupán, vékonyak és nincsen még szárnyuk.
Ha előfordul, hogy növénnyel házba, lakásba bekerül a petecsomójuk, megtalálás után vigyük ki a szabadba azzal a növényi résszel, amin előfordultak, hogy a normális fejlődésük – kint, természetes körülmények között – biztosítva legyen. A fedett, meleg helyen korábban kikelt lárvák etetés nélkül elpusztulnak, több hetes rovarokkal történő táplálásuk bonyolult, sikertelenül is végződhet. Fennmaradásukat érdemes segíteni, a kertek hasznos védelmezői.
Jelentőségüket bizonyítja, hogy internetes kereskedelmi portálok már árusítanak, forgalmaznak biológiai védelmi célra imádkozó sáska petecsomókat (kokonokat) betelepítésre, rendelni, vásárolni is lehet azokat.